Bartók Béla: Gyermek- és nőikarok /1103/

A Gyermek- és nőikarokat Bartók alkotó pályája csúcsán, 1935 nyarán írta, olyan mesterművekkel egy időben, mint az 5. vonósnégyes és a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára. A 27 rövid kórusmű mindegyike népi szövegeken alapul, amelyeket Bartók tovább csiszolt és finomított. A zene azonban teljes egészében a zeneszerző saját leleménye, miközben gyakran él a magyar népdalokra emlékeztető motívumokkal, ritmusképletekkel és sorszerkezetekkel.

A Gyermek- és nőikarok e legújabb javított kiadása valamennyi kompozíciós forrás gondos vizsgálata alapján készült.

A jelen kötet közreadója, Szabó Miklós, a Győri Leánykar alapítója és vezetője, a győri konzervatórium és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott professzora, Bartók kórusműveinek leghitelesebb tolmácsolója. Bartók-interpretációit számos lemezfelvétel örökítette meg, 1985-ben pedig monográfiát jelentetett meg Bartók kórusműveiről. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel, egyebek mellett Kossuth-díjjal (1991) és Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal (1996) ismerték el.