Gyermektáncok fuvolára és zongorára /15069/

Kodály Zoltán zenepedagógiai kompozícióinak legnagyobb része énekhangokra készült. Kivételt jelent néhány zongorára írt gyűjtemény, amelyek a hangszer fekete billentyűinek használatával a pentaton hangsor különféle lehetőségeire hívják fel a zenetanulók figyelmét. Legkorábbi ezek közül az 1945-ben keletkezett Gyermektáncok, amely ugyan nem a kezdő, hanem a haladottabb zongoristákat szólítja meg. A darabok a magyar népi táncdallamok jellegzetességeit mutatják, még kíséretük is idézi a szokásosan használt népi hangszerek játékmódjait.

Bántai Vilmos és B. Sipos Éva nyolc tételt dolgozott át a Gyermektáncokból fuvolára és zongorára. A darabok a felsőbb évfolyamos zeneiskolai tanulók képességeihez igazodnak. Az eredeti esz-gesz-asz-b-desz hangkészletet minden esetben transzponálták egyszerűbben olvasható hangnemekbe, sőt két darabból két (egy egészen könnyen játszható és egy valamivel nehezebb) transzpozíciót is kínálnak. A fuvola mindvégig dallamhangszerként mutatkozik be, míg a zongora hol alárendelt, hol a fuvolával egyenrangú szerepet játszik