Madách Könyvesbolt
Az ember azt gondolja magáról: társas lény. Ezért aztán örökkön-örökké, megállás nélkül keresi-kutatja az élete párját. Lélektársát, duálját, lelki párját, az igazit, a nagy őt.
Mert magányos, mert egyedül van.
Mi magyarázza, hogy a sokaságból egy egész életen át csupán és kizárólag két ember feladata legyen egymást támogatni, boldogítani, anyagi, testi, érzelmi és intellektuális értelemben?
Mi magyarázza, hogy az összes többit ki kell zárnom?
A párkapcsolatok ezért igénylik a programfrissítést meghatározott időnként. Ha sikerül, ismét üdítővé válik az együttlét.
Ha nem, akkor jöhet az esetleges törlés, újabb verzió futtatása.
Nincs ebben semmi rendkívüli.