Kezdőlap » Társadalomtudomány » Irigyek?! Jobbulást!
Vajon mennyire őszinték ma az emberek? Önmagukhoz? Másokhoz? Mik a feltételek ahhoz, hogy valakit elismerjenek, és ne csak alaptalanul ítélkezzenek, vagy irigyeljenek? Manapság az emberi kapcsolatok alapja, javarészt a külcsínből, és a státusszimbólumok mutogatásából áll. Az emberi értékek ugyanis nagyban függenek attól, ki milyen beosztásban dolgozik, mennyit keres, milyen autóval jár, és kikkel veszi körbe magát. A lélek mégis boldogtalan, a szemekben elhalványuló csillogás pedig egyre inkább azt jelzi: az emberiség szépen lassan halálra ítéli magát a közösségi oldalak oltárán. Irigykednek egymásra, végeláthatatlan hitelekbe verik magukat sokan azért, mert meg akarják mutatni azt is ami nincs. Ez pedig egyenlő egy megjátszott, nyomorúságos élettel, ami üres és rideg. Olyan világ ez, ahol mindenkit utálnak, aki igazi egyéniség. A tehetség provokálja a tehetségtelent, az egyenes jellem pedig főben járó bűnnek számít a sok képmutató közt. És a tömeg ereje magával sodor mindenkit, aki nem képes ráérezni önmaga megfelelő működésére, vagy nem meri felvállalni valódiságát. És aki hagyja magát, az nagy bajban van. A tömeggel haladni a rossz irányban sosem kifizetődő hosszútávon. A világnak több önálló és magát szeretni tudó emberre lenne szüksége. Vagyis igazi egyéniségekre, akik képesek összefogni, és jobbá tenni a világban azt, ami olyannyira elromlott. A szerző meglátásai, és gondolatai, egyéni bensőséges történetei, új aspektusba helyezik a manapság mindenkit érintő és sokakat foglalkoztató problémákat. Segítenek eligazodni abban, hogy miért nem érdemes mások életével foglalkozni, és miért fontos őszintének lenni saját magunkhoz.