Kezdőlap » Szépirodalom, irodalom » Kúszmászva Európa zsámolyán
BÚZÁS HUBA 1935-ben született a viharsaroki Medgyesegyházán. Keszthelyen érettségizett, a jogi diploma megszerzése után irodalmi folyóiratokban verseket közölt. 1972-ben költőként elnémult, 1995 tájékán kezd el újra publikálni. Első verseskötete 2000-ben jelent meg Kávéillat – korán ébredőknek – címmel, ezt követte a Napranéző (2003), a Hajnali tótágasok (2006). A válogatott verseit tartalmazó Tépd le a napot (2008) után 2010-ben az Amerre a szél fúj című verseskönyve látott napvilágot.
„…kérdésedre válaszolva… e földrész műemlékekkel teli varázslatos városaiban és lenyűgöző tájain csetlett-botló csavargásaim afféle – kifejezésre érdemes: »harmadfokú égéseket okozó« – személyes élményekkel gazdagították szellemi poggyászomat, melyek által »indulatos látomásaimban« tetten érhetőkké váltak az újkor (elménken átviharzott) izgalmai… csakugyan egyenes szándék vezetett a modern Európa »kulturális éghajlatát« műveikben valósággá álmodott alkotóművészek (nem számít: francia, német, cseh, magyar vagy olasz költők, írók, festők gyakran földrajzi helyekhez köthető) eme »emlékhelyeinek« föllelésére, majd az ott érzettek és gondoltak mindeneken átívelő kifejezésére… kultúránk gyűrődései vulkanikus hegyekké magasodtak e történelemben: jelképei hagyománynak és megállapodottságnak, jelképei minden forradalminak… talán mindannyiszor saját európaiságomat szívtam magamba meg-megállva némely csodamű, voltaképpen az ember géniusza előtt – múlandóságunk láttán-olvastán-hallatán…”