Kezdőlap » Történelem » A nyugati gyepü erődítményei - Erődítmények, várak Nyugatmagyarországon
A nyugati gyepü erődítményei - Erődítmények, várak Nyugatmagyarországon
Herényi István
0x
Készleten
Részletes leírás
A cím sokatmondó. A gyepű a szteppei népeknél a törzsek és a nemzetségek közötti határvonalat, illetve határsávot jelentette. Az egyes törzsi államok között is voltak gyepűk. Itt éltek a gyepűőrök. Magyarország nyugati gyepűje nem tekinthető állandó határterületnek, az ugyanis időnként változott. 900-ban, amikor a horka törzsei megszállták Nyugat-magyarországot, a gyepű a Lajta–Lapics–Kucsenica mellett volt. 907-ben a németek legyőzése után a gyepű nyugatra tolódott. Ezt hívták gyepűelvének (Ens folyóig.). Géza idejében a gyepűelve - az augsburgi csata elvesztése eredményeként - már csak Melkig ért. A gyepű őrsége eredetileg a csatlakozott népek közül került ki. Augsburg után a hadrakelt sereg őrsége helyére, illetve azt kiegészítve Taksony nagyfejedelem szervezte meg a fejedelmi, később királyi őrséget. Előbb a Dunától északra és délre, majd valószínűleg már Géza fejedelem korában a határvármegyék szervezésével a gyepűket a fejedelmek megerősítették. A gyepű Szent István idejében keletre húzódott, Farkasgyepű, Gyepűkaján vonaláig. Könyvünkben minden sejthető gyepűhelyet felvettünk, bár csak reprezentatív formában. A gyepűerődítményeket az utakra kivágott szálfáktól a magas várakig vettük figyelembe, okleveles adatok, régészeti és nyelvészeti adatokra támaszkodva. A gyepű a 14. század végéig állt fenn. Ekkor Zsigmond király a király-őrséget az oligarcha családokra bízta, s ezzel a gyepűrendszer megszűnt.