Kezdőlap » Szépirodalom, irodalom » A vadon árvái
A vadon árvái
Lisa Wingate
Nincs készleten
Részletes leírás
"Látnom kellett, ahogy pénzért árvákat raboltak ki, éheztettek halálra és égettek el. Rég elhatároztam, hogy... egyetlen polgár sem törődik azzal, ha egy árvát kirabolnak, éheztetnek vagy megölnek - egy halott tulajdonát még egyszerűbb birtokba venni, mint egy élőét."
Kate Barnard, a jótékonysági és javítóintézmények oklahomai állami biztosa, 1907-1915
Oklahoma, 1909
A tizenegy éves Olive tudja, hogy a mostohaapja nagyon nem helyénvalóan viselkedik a csaktó indián törzshöz tartozó gyámleányaival. Amikor az idősebb lány eltűnik, Ollie attól félve, hogy a kisebbik lányra, sőt őrá is ez a sors vár, kézen fogja a hatéves Nessát, és az erdőbe menekülnek. A messzi Winding Stair-hegységbe tartanak, ahol azonban törvényen kívüliek, kincsvadászok és mindenre elszánt, veszélyes csavargók tanyáznak, akiktől semmi jót nem várhatnak...
Oklahoma, 1990
Valerie Boren-Odell vadőr új munkahelyére, a Horsethief Trail Nemzeti Parkba érkezik. Egyedülálló anyaként úgy gondolja, ez a szép, nyugalmas vidék jót tesz majd a kislányának is. Ám alighogy szolgálatra jelentkezik, máris szembesülnie kell a park megnyitása körüli helyi vitákkal. Ráadásul eltűnt egy tizenéves túrázó, egy barlangból pedig gyerekek maradványai kerültek elő. Val megpróbálja kideríteni az igazságot, és az indián rendőrség egyik tagjának személyében szövetségese is akad. Együtt talán fény tudnak deríteni a régi titkokra, és a térség feledésbe merült, tragikus történetére.
A vadon árvái a hatalomra és a fekete aranyra, azaz az olajra éhes kíméletlen földbárók korába vezeti az olvasót. Lisa Wingate valós történelmi tényeken alapuló regényében Kate Barnardnak állít emléket, aki a 20. század elején elszántan igyekezett leleplezni, hogy az oklahomai földbirtokosok miként húznak hasznot az elárvult, és rájuk bízott indián gyerekekből.
A 20. század elején a földjogokkal kapcsolatos visszaélések zavartalanul virágoztak Oklahomában az őslakos indián törzsek elárvult gyermekeinek kárára. A hivatal által kinevezett fehér gyámok sokszor csak azért vették magukhoz ezeket a gyerekeket, hogy minden módon kihasználják őket. A kapzsiság és korrupció nemcsak a gyámokat fűzte egymáshoz, de lényegében mindenkit, a helybéli kereskedőktől az ügyvédeken át a hagyatéki bírókig. Gyerekek milliói váltak rabszolgává és a felnőttek meggazdagodásának eszközévé, a rendszer pedig, melynek védelmeznie kellett volna őket, részvétlenül nézte szenvedésüket.
Lisa Wingate regénye annak a Kate Barnardnak állít emléket, aki mint a jótékonysági és nevelőintézetek újonnan megválasztott állami biztosa megpróbált gátat vetni a lelketlen visszaéléseknek.