Madách Könyvesbolt
Kezdőlap » Szépirodalom, irodalom » Csillagok csöndje
A csillagok csöndje;
mikor megszólal lelkünk
belső hangján a végtelen.
CSILLAGOK CSÖNDJE
Bánatba burkol a barna este,
Úgy sajdul fel a néma fájdalom.
Sóhaját leheli a szelekre,
Kínja villámként tép az egekbe,
Nyomában mennydörgés az irgalom.
Behunyt szemekkel a fekete éj
Könnyei hűs záporként peregnek.
Dobogó cseppeken zendül a mély,
Mint a viharba fojtott szenvedély,
Lüktet szüntelenül a szívemen.
A lélek magányán magam vagyok,
Árva bárka tomboló tengeren,
Vitorla helyett tépett vásznakon.
Hitet ontanak rám a csillagok,
S vízen sétálok könnyű lépteken.