Duók szopránfurulyákra a Gyermek- és nőikarokból

A Gyermek- és nőikarokat Bartók alkotó pályája csúcsán, 1935 nyarán írta, olyan mesterművekkel egy időben, mint az 5. vonósnégyes és a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára. A 27 rövid kórusmű mindegyike népi szövegeken alapul, amelyeket Bartók tovább csiszolt és finomított. A zene azonban teljes egészében a zeneszerző saját leleménye, miközben gyakran él a magyar népdalokra emlékeztető motívumokkal, ritmusképletekkel és sorszerkezetekkel. Ez a kiadás a sorozat kilenc kétszólamú darabjának hangszerszerű, ám a bartóki eredetihez hű átiratát tartalmazza.