Kezdőlap » Szépirodalom, irodalom » Élet a purgatóriumban
Élet a purgatóriumban
Ács Margit
Nincs készleten
Részletes leírás
Gyermekként úgy képzeltük, a pokol alattunk van, a mennyország felettünk, a purgatórium a kettő között. Tehát itt, a földön. Ez bűneink és ugyanakkor a vezeklés színhelye. Bűnök? Van, hogy nem is tudunk a fájdalomról, amit okoztunk, nem vesszük észre, hogy ártottunk valakinek, netán önmagunknak, vagy közönyösen elárultuk a hitünket, az erkölcsi Jót. Leginkább azok ellen vétkezünk, akik a legközelebb állnak hozzánk: szülők, testvérek, rokonok, szerelmes társak, barátok.
Boriska, avagy Borka, Bori, Borcsa, Borbála - hosszú élete során mindenki másképpen szólítja - a háború dúlta Budapest egyik munkásnegyedében nő fel. Környezete képtelen befogadni ösztönös szellemi igényeit, ambícióit, majd az 56-os forradalom véglegesen szembe fordítja a kommunista jelszavakba bódult munkás-famíliával. Az "ellenforradalmi tevékenység" bélyegét viselve, támasz és családi háttér nélkül küzdi fel magát az elit-értelmiségi körökbe. De ott a remélt otthonosság helyett besúgónak állt barátok árulása, a számításból és karrierféltésből elkövetett mulasztások miatti önvád, a szerelmi hűtlenség és az emberi gyengeség megannyi, addig ismeretlen formája várja.
Mégis, e kapcsolatok szépséggel és értelemmel töltik meg a sorjázó napokat. Az összetartozás érzése Boriskát is egész életén át a családjához láncolja. Gazdag, burjánzó, kiteljesülő élet terem körülötte a purgatórium földjén.
ÁCS MARGIT 1941-ben, Újpesten született, munkáscsaládban. Az ELTE magyar-történelem szakán szerzett tanári diplomát. Elnyerte a Szépirodalmi Könyvkiadó ösztöndíját, és e kiadónál 1964-től 1987-ig dolgozott szerkesztőként, majd 1992-ig a Magvető Kiadónál folytatta munkáját. 1992-től 2009-ig a Kortárs folyóirat rovatszerkesztője volt. Tanulmányok, kritikák publikálásával kezdte írói pályáját, 1976-ban novellákkal, elbeszélésekkel, majd kisregényekkel jelentkezett. A kilencvenes-kétezres években főleg esszéket, tanulmányokat publikált, amelyekben a közélet és az irodalmi élet változásaira, konfliktusaira reagált. Az elbeszélő prózához 2009 után tért vissza. 2011-ben jelent meg novellaciklusa a rendszerváltozás időszakának az emberek életében is erősen nyomot hagyó tapasztalatairól. Az ezt követő évtizedben írói munkássága mellett a Magyar Művészeti Akadémia kiadásában megjelenő "Közelképek írókról" című monográfia-sorozatot szerkesztette. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.