Madách Könyvesbolt
- Ajándéktárgyak»
- Antikvár könyvek
- CD, DVD, hangoskönyvek»
- Egyéb
- Folyóiratok, magazinok»
- Naplók, naptárak»
- Puzzle
- Társasjátékok, játékok
- Vásárlási utalványok
- Akciós termékek»
- Előjegyezhető könyvek
- Ajándékkönyvek
- Egészség, életmód»
- Ezotéria»
- Gasztronómia»
- Gyermek és ifjúsági irodalom»
- Gyermekek és szülők»
- Hobbi, szabadidő»
- Kert és lakás»
- Kották»
- Lexikon, enciklopédia»
- Művészet»
- Pénz, befektetés, üzlet
- Sport»
- Szakkönyvek»
- Számítástechnika
- Szépirodalom, irodalom»
- Szórakoztató irodalom»
- Szótár, nyelvkönyv»
- Tankönyv, segédkönyv»
- Társadalomtudomány »
- Természettudomány»
- Történelem»
- Utazás»
-
Vallás - keresztény vallás »
- Ajándékkönyvek
- Áhítatok, imádságok
- Bibliák»
- Bibliamagyarázat
- Bibliatanulmányozás
- CD, DVD
- Evangelizáció, misszió
- Énekeskönyv, egyházzene
- Gyermek, ifjúsági
- Házasság, család
- Hittanoktatás
- Igehirdetések
- Igei tanítás
- Keresztyén élet
- Kézfogás, Kézfogás a magasból
- Kifestők
- Lelkészi munkához
- Lelkigondozás
- Oktatás, nevelés
- Regény, életrajz
- Szakkönyv, bibliai segédkönyv
- Történetek, versek
- Vallás»
Kezdőlap » Szépirodalom, irodalom » Hálátlanok búcsúja
Hálátlanok búcsúja
Hevesi Judit
Az Ön értékelése:
Köszönjük az értékelést!
Köszönjük az értékelést!
0x
Nincs készleten
Részletes leírás
Jó, ha az olvasó felkészül, hogy Hevesi Judit költészete elsőre idegenül fog hatni rá.
Ezek a versek semmiben sem emlékeztetnek a nemzedéktársak műveire. Ha előzményeket kellene keresnem, Paul Celan hangját emlegetném, a kortárs magyar költészetben pedig talán Schein Gábor vagy G. István László költészete szolgálhatna kapcsolódási pontként.
A sorok mögött szinte felszívódó személyiség nem elsősorban megmutatkozni, hanem megérteni próbál. Feldolgozni a nemzedékeken át cipelt gyászt, szavakat találni a megnevezhetetlen veszteségre. emlékeznem kell / de nem tudom kire olvassuk az egyik vers felütésében.
Nincs ebben a kötetben szójáték, se szemkápráztató formatechnika, csak a tisztánlátás kényszere. Ezek a versek mindig ugyanazt kérdezik monoton makacssággal: vajon mennyit hozunk magunkkal a múlt örökségéből, és mennyit viszünk tovább. Nem próbálnak ironizálni, nem félnek a pátosztól, és bár sokszor légiesen anyagtalanok, soha nem könnyedek.
Ezek a versek egyáltalán nem kívánnak tetszeni. Annál többet akarnak.
Tóth Krisztina