Kezdőlap » Szépirodalom, irodalom » Kard és kódex
Kard és kódex
Ősi János
Nincs készleten
Részletes leírás
Egy kislány gyakran megleste az udvaron az ősz szakállú öregurat, de félt odamenni hozzá. Pedig azt mondták neki, az a bácsi az apja. Nem hitte el. Tudta ő, hogy a kislányoknak vidám, fiatal apjuk van. Bár azoknak, akiket ő ismert, anyjuk is volt. Neki pedig nem. Ezen sokat töprengett. Az anyjáról azt hallotta, hogy meghalt, az Úr Jézushoz távozott a Mennyországba. Ebből semmit nem értett. Csak azt tudta, hogy ha az anyja elment, akkor majd vissza is jön, amint lehet. És ő várt türelmesen.
A magas, sovány, ősz király lopva a leányát figyelte, aki egy kölyökkutyával játszott az üde, májusi fűben. Ám csapongó gondolatait nem tudta megfékezni.
Úgy érezte, mindig jobban szerette a békét, a krisztusi könyörületességet, mint a harcot. Mégis egész életében háborúznia kellett. A harc lett a végzete. Harcolt a kunok és a besenyők ellen, bizánci görögök, bolgárok, horvátok, teutonok ellen, sőt magyarok ellen is a trónharcok idején. Királyként ezt kellett tennie. De nem ezért született erre a földre. Az ő küldetése, amit a Szentlélek sugallatára a Déli-Kárpátok kis kolostorában értett meg, a magyar nép egyesítése volt. Ám ebből a küldetésből semmit sem teljesített - vonta meg a mérleget.
A tisztségviselői azzal hitegetik, hogy rend és béke van az országban, biztonságban él és gyarapszik a nép, templomok, várak, paloták épülnek. Az igazság azonban az, hogy még a küldetése teljesítésének eszközeit sem sikerült felkutatnia. Nincs meg a kard, és nincs meg a kódex sem. Nem jutott el a Donhoz, és már nem is jut el oda ebben az életben.