Kezdőlap » Szépirodalom, irodalom » Krúdy Gyula összegyűjtött művei 18. - Elbeszélések 4.
Krúdy Gyula még tizenkilenc éves sem volt, amikor 1897-ben nagyjából már ötszáz publikációt tudhatott maga mögött, de esze ágában sem volt nyugodtan ülni a babérjain. Rendkívüli szorgalommal, hatalmas munkakedvvel ontotta az elbeszéléseit, melyek a legkülönbözőbb lapokban jelentek meg. A legjelentősebbek ezek közül a napilapok és hetilapok közül a következők voltak: Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Pesti Hírlap,Magyarország, Egyetértés, Magyar Géniusz, Magyar Szemle, Fővárosi Lapok, Koszorú, Vasárnapi Lapok, de Krúdy írásai eljutottak olyan, ma már alig ismert és már a korban is kevésbé jelentősnek számító folyóiratokba is, mint a Szegedi Híradó, a Magyar Nők Lapja, a Szentes és Vidéke és aTolnavármegye. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Krúdy a sajtó egészének meghódítását tűzte ki feladatul magának, és azt akarta elérni, hogy munkái az újságolvasó – ami a korban többé-kevésbé azt jelentette: irodalomfogyasztó – közönség egészéhez jussanak el. Több sikertelen próbálkozás után 1897-ben jelent meg első elbeszéléskötete, az Üres a fészek, de a folyamatos sajtójelenléthez képest ennek ekkor már kisebb jelentősége volt, mint lett volna a még gimnazista, vagy a vidéki újságíró Krúdy számára.
A kötetünkben közölt elbeszélések többsége eddig még soha nem jelent meg könyv formában, egy részükről a Krúdy-bibliográfiák sem tudnak.