Kezdőlap » Folyóiratok, magazinok » Nagy Magyarország 2010/03 - Balfékek kezében Magyarország 1918-1919
Az 1918. október 31. és 1919. március 21. között eltelt néhány hónap eseményei alapjaiban változtatták meg a magyar történelem menetét. Az első világháború megrázkódtatásai, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása, a forradalmi mozgalmak és a belpolitikai zavargások, az egyre jobban éleződő társadalmi, gazdasági válság, a politikai életben dúló hatalmi harcok, s nem utolsó sorban az uralkodó elit egyes köreiben teret hódító határtalan pacifizmus szétzilálták a magyar társadalmat, amely így képtelen volt ellenállni a dunai birodalom és a történelmi Magyarország romjain születő utódállamok katonai agressziójának. A magyar társadalom szétesése és az államhatalom tragikus meggyengülése külpolitikai kiszolgáltatottsághoz és a nemzet védtelenségének tömegpszichózisához vezetett, ami később kommunista rendszerbe torkollott — s e társadalmi folyamat nagyban hozzájárult a tragikus trianoni békediktátumhoz. Az ezekben a hónapokban uralomra került és kormányzó politikai elitet a magyar nemzet emlékezete gróf Károlyi Mihállyal azonosítja, akit baloldali mítoszok szerint az ellenzék vezéreként, a köztársaság megteremtőjeként, földosztó grófként, horribile dictu meg nem értett zseniként is ismerhetünk. Más szemszögből úgy tűnhet, a „hasznos idióta” szerepét osztották rá, a legszigorúbb értékelés szerint tevékenysége kimeríti a hazaárulás fogalmát. Herczeg Ferenc szavaival: „szereplésével kiszámíthatatlan kárt okozott az országnak, és oly mérhetetlen gyalázatot hozott a nemzetre, amit vér és könnyek óceánja tudna csak lemosni.”