Kezdőlap » Történelem » Titkok nyomában
Titkok nyomában
Dunajszky Géza
Nincs készleten
Részletes leírás
Az alábbiakban közöljük Dunajszky Géza legújabb könyvének ajánlóját a Pro Futuro polgári társulás kiadásában.
A huszonhét címszó alatt megírt történet a második világháború utáni magyar üldöztetés sok-sok epizódját tárja az olvasó elé. Olyan eseteket írnak le, amelyeknek az idősebbek részesei, kényszerből elszenvedői voltak, illetve lehettek. A fiatalabbak pedig esetleg hallottak róla. A mai fiatalok tudatához azonban már nem jutottak el, mert – amint arra a könyv címe is utal – titok övezte őket. Nagyobb részében még az elszenvedőknek sem volt szabad, illetve tanácsos beszélni róluk. Az elkövetett bűnöket, nevezzük nevükön: sok esetben gyilkosságokat, tömegmészárlásokat védték az 1945 májusában kihirdetett, máig érvényes és szükség szerint nyíltan vagy ügyesen takarva alkalmazott Beneš-dekrétumok.
Csehszlovákia második világháború utáni politikai elvakultságának talán legmarkánsabb példája a könyvben megjelent esetek közül Eduar Kosmel, a tömeggyilkos tábornok politikai karrierjének, azaz annak a bemutatása, hogyan lett a Pozsonyligetfaluban több száz ártatlan ember legyilkolásában részt vett „partizánból” a Csehszlovák Hadsereg egyik tábornoki rangú főtisztje. Nem kérték számon rajta az elkövetett bűnöket tehát, hanem a katonai ranglétra legmagasabb fokára jutatták.
A könyv egy másik írása az újkor legnagyobb „államférfijáról Eduard Benešről nyíltan kimondja, hogy Sztálin tanítványa. De ebben a rövid esszében tovább is megy a szerző, itt már konklúziót is levon… „Én az elkövetett bűnök okait másban látom” – mondja Miloslav Čaplovič szlovák történész magyarázatával szemben – „az első okot úgy hívják, hogy Eduard Beneš. A másik okot gyűjtőnéven nevezhetnénk beneši dekrétumoknak. A harmadik ok Eduard Beneš politikai telhetetlensége, a negyedik pedig Beneš igazságérzetének a hiánya. Ez a négy ok elegendő ahhoz, hogy világosan lássuk a háború utáni csehszlovák belpolitika hamisságát és a tömegmészárlásokhoz vezető bűntettek miértjét.” Majd befejezve e témakört, mára vonatkoztatva kimondja a nagy igazságot… „Legyen ez tanulság Szlovákia volt kormányai és a jelenlegi számára is. A mostani áldatlan helyzetünkért a felelősség Robert Ficót és kormányát terheli. Nemzetépítő politikája semmivel sem különb, mint Eduard Beneš kormányának más nemzeteket kirekesztő, nacionalista politikája volt.” Az állítására felsorolt tények támadhatatlanok, mert dokumentumokra épülnek.
A Titkok nyomában című írásban a szerző leszögezi – közli a jelenlegi nézetvalóságot… „az eddig ismert 211 tömegsír 5304 ártatlan áldozata kiált lelki feloldozásért és a gyilkosok utólagos megnevezéséért!” Még ma is élnek olyanok, akik látták, átélték, és csodának köszönhetően életben maradtak. Akik meg mernek szólalni, el merik mondani a velük, vagy a szemük láttára, esetleg őket is belekényszerítve történt gyilkoló aljasságokat. Néven nevezik az egyes „tettek, később az államhatalom által kitüntetett hőseit”… Az egyik elbeszélő, egy csallóközi férfi „ egy képet is adott az egyik hóhérról, amelyen Jozef Zaťko kitüntetésektől roskadó mellel feszít csapatzászlóval a kezében”.
A gyermekkori emlékeket és a tömegmészárlásokat taglaló részeket a „Mint a sólyom, repülj!” című novella követi a kötetben, amelynek megírására egy közeli barát elvesztése ihlette a szerzőt. A szerzőtől megszokottól kicsit hosszabb lélegzetű írásban egy-egy meghatározó élményét tárja elénk a sokunk által ismert köztiszteletben álló barátjának – aki hosszú időn át a tanító mestere és szakmatársa volt – sorsán keresztül. Nem szépít, elemzi a sikereit, de szól a bukdácsolásokról is. Tanulságos életút, mely lényegében nemzetiségünk mintegy utolsó ötven évét, magyar oktatásügyét, kulturális életét érinti. Az öreg barátnak van mit mondania, mert ezt az időszakot nagyon aktívan küzdötte végig.
A befejező negyven oldalon közzé tett publicisztikai írások a jelen korunk profán visszásságairól szólnak. „A mór megtette kötelességét…, A szlovák gettóba zárt magyar…, Nevek kálváriája…, Szlovákia barna arca…, „Hát én ettől magyar vagyok!”… s a további felsorolásra nem került hasonló írások címei magukért beszélnek. Elolvasva azokat döbben rá, döbbenhet rá az olvasó: ez rólam szól, hiszen ez velem is megtörtént. Napjaink politikáját, gazdasági életünk fonákságait, a mindenütt jelenlévő korrupcióit tárja elénk meggyőző erővel. Elolvasásukkal tükröt tartunk magunk elé.