"Nem fognak megunni az olvasók? – kérdezték aggodalmaskodva nagylányaim, amikor a legújabb könyvem bevezetőjével birkóztam.
– Majd meglátjuk – jött a válaszom, mivel bennem is sok kétely fogalmazódott meg.
Amikor megjelent az első, dupla kötetes művem, akkor úgy gondoltam, hogy abban mindent megírtam, ami eddig velem történt, nem hiányzik belőle semmi teljes körű dokumentuma addigi vadászéletemnek. Ahogy lapozgattam a régi könyvet és a rongyosra olvasott vadásznaplómat, úgy jöttem rá, sok érdekes és értékes kaland maradt ki belőle, valamint az új céljaim mentén szerzett élményeim is olyan gyorsan gyarapodtak, hogy pillanatok alatt megtelt egy újabb könyv.
2020 januárjában, a Trianon előtti Magyarország térképét és a statisztikáimat nézegetve, azt vettem észre, hogy a történelmi hatvannégy vármegyéből ötvenkilencben már jártam puskával a kezemben. Mivel ebben az évben gyászoltuk a szégyenletes békediktátumot és hazánk szétdarabolásának századik évfordulóját, ezért adta magát, hogy eljussak a maradék ötbe, és újabb könyvel emlékezzem meg arról, hogy milyen szép volt száz évvel ezelőtt Nagy-Magyarország.
A terv nagyszerű volt, de közbejött a koronavírus-világjárvány, a vele járó kijárási tilalmakkal, korlátozásokkal és határzárakkal. Az utazási terveim megvoltak, és amint megnyílt valamelyik száz éve létrehozott, természetellenes országhatár, azonnal indultam kifelé, az elszakított területekre. Sajnos a felvidéki Túróc az év végéig kimaradt, nem jutott rá idő, és úgy mégsem adhattam ki a könyvet, hogy az csonka, nem teljes. Egy évvel el kellett halasztanom a mű kiadását, amit a 2021-re tervezett Vadászati Világkiállítás jelentős promóciós hatása is indokolt.
Nyájas olvasó, kérem, fogadja szeretettel a legújabb könyvemet – ígérem, hogy egy ideig nem fogom hasonlóval zaklatni!" – G. I.